Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár, 
jaj de régen várunk! 
Kis ibolya, szép hóvirág, 
kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék 
zúgva, zöngve szállnak. 
Cifra lepkék, kék legyecskék 
ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa 
nyitogatja kelyhét; 
itt a tavasz, lessük, várjuk 
a csicsergő fecskét. 

 

 

Kányádi Sándor: Aki fázik

Aki fázik vacogjon, 
fújja körmét, topogjon, 
földig érő kucsmába, 
nyakig érő csizmába, 
burkolózzék bundába, 
bújjon be a dunyhába, 
üljön rá a kályhára, 
mindjárt megmelegszik!

 

 

 

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

(részlet)

Talpra magyar, hí a haza! 
Itt az idő, most vagy soha! 
Rabok legyünk vagy szabadok? 
Ez a kérdés, válasszatok! – 
A magyarok istenére 
Esküszünk, 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
Nem leszünk!

 

 

 

 

 Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- Kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

 

Ha kibújok, vacogok,
Ha bebújok, hortyogok:
Ha kibújok, jót eszem,
Ha bebújok, éhezem.

 

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odu-méz?
Ez a kérdés de nehéz!

 

 

 

 

Csukás István: Röppenj már
            Részlet

Csengő szól: gingalló, 
Röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár, 
volt-nincs nyár, vége már.

 

 

 

 

Elindul a betűvonat,
Nem vesz már fel utasokat.
Forognak a kerekek,
Örülnek a gyerekek.

Alagúton áthalad, 
Sok kis falu elmarad.
Előttünk van Betűország,
Sok szép betű vár ott miránk. 

 

 

 

 

 Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring. 

 

 

 

 

 

Hipp, hopp, hipp, hopp, repülünk,
Betűországba megyünk.
Repülővel, űrhajóval,
Titokzatos pillangókkal.
Huss!

 

 

 

Weöres Sándor: Olvadás

Csipp, 
csepp, 
egy csepp, 
öt csepp 
meg tíz: 
olvad a jégcsap, 
csepereg a víz. 

 

 

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

 

 

 

Amennyi a zöld fűszál, 
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád.

 

 

 

 

Illyés Gyula: Mozdony

S-sz, beh
sok súly!
Meg se
mozdul!
Friss sze-
net, ha
bekapok:
messze,
messze
szaladok,
szaladok...

 

 

 

Antanténusz, 
szórakaténusz, 
Szóraka-tike-tuka 
Alabala-bambuszka.

 

 

 

 

 

Gyerekek, gyerekek,
szeretik a perecet,
sósat, sósat, jó ropogósat.
Aki vesz, annak lesz,
aki nem vesz, éhes lesz.

 

 

 

 

Ujjaimat tornáztatom,
Közben egyre mondogatom:
Kifordítom, befordítom,
Felfordítom, lefordítom, 
Zongorázom, furulyázom, 
Közben ellazult a kezem, 
A tornát be is fejezem. 

 

  

 

 

 

Ecc, pecc, kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz,
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre!
Huss!
 

 

 

 

 

 

Bal kezem az órás kezem,
baloldalon van a szívem. 
Jobb kezem a kézfogó. 
Most már tudom, jaj, de jó!!! 

 

 

 

 

 

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, haréja,
ugorj a fazékba,
zsupsz! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.